[bg]http://oko-falu.hu/wp-content/uploads/2014/02/DSCF1672.jpg[/bg]

 

Mindörökké evolúció

“Az evolúció, és az ősrobbanás elméletei valósak, és Isten nem egy „varázsló varázspálcával.  Amikor a teremtésről olvasunk a Teremtés könyvében, azt képzelhetjük, hogy Isten egy varázsló, varázspálcával, aki képes bármit megtenni. De ez nem így van. Az ősrobbanás, amelyről ma úgy gondoljuk, hogy a világ eredetét magyarázza, nem áll szemben az Isten teremtő beavatkozásával, inkább igényli azt” – fogalmazott Ferenc pápa a Pápai Tudományos Akadémián. Az evolúcióról ugyanezt mondta:  „valami kellett, ami később fejlődhetett. ” (Index)

Vagy víz fog folyni, vagy homok

2025-re az emberiség ötöde fog olyan területeken élni, ami vízhiánnyal küszködik. “A következő közel-keleti háború a víz miatt fog kitörni, nem a politika miatt”, hangzott el 1985-ben, és észre sem vettük, de a vízháborúk már elindultak: Szíria, Irak, a szunniták, az Iszlám Állam – a véres konfliktusok a vallásos színfalak mögött valójában a Tigris és Eufrátesz vízkincseiért zajlanak. Hosszú távon úgyis mindegy, a Termékeny Félholdnak legfeljebb egy évszázada lehet a teljes kiszáradásig. A víz, mint erőforrás látszólag korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. A vízszükséglet a XX. század eleje óta megháromszorozódott. Az egykor fél Magyarország méretű Aral tó pár évtized alatt kiszáradt, de hasonló a sorsa a Csád-tónak is.  Kínában háromezer kisebb-nagyobb tó tűnt el csak a Sárga-folyó vízgyűjtő területén. A Gangesz, a Nílus, a Jangce több száz kilométeres szakaszokon biológiailag halott. A következő években a világ legnagyobb folyóinak vízhozama negyedére csökken. Az a helyzet, hogy nagyon nem állunk jól vízzel. Eközben a vízfogyasztás meredeken nő. Egy szelet kenyér előállításához 40, egy hamburgeréhez viszont 2400 liter vízre van szükség. Egyre többen eszünk kenyeret, és rohamosan nő azoknak a száma is, akik megengedhetnek magunknak olykor egy-egy hamburgert. Nem csak arról van szó, hogy többen vagyunk, többet iszunk, mosunk és fürdünk; a legnagyobb fogyasztók a modern, öntözéses mezőgazdaság, az állattenyésztés, az ipar. 2050-re Kína és India rizs- és búzatermelése a vízhiány miatt 40%-kal fog visszaesni, miközben az igény 20%-kal nő. A világ két legnagyobb országa, ami ma önellátó, ezekből az alapvető gabonákból jelentős importra szorul. A gond az, hogy nem nagyon lesz honnan importálni. És ez automatikusan éhező százmilliókat jelent. Ezt az emberiség eddig nemigen tudta másképp kezelni, mint véres háborúkkal. 2030-ra, amikor a világ vízigénye már közel másfélszeresen fogja meghaladni a fenntarthatóan kitermelhető készletet, a Föld nagyobb részén a víz lesz az egyetlen erőforrás, amiért érdemes lesz háborút indítani. De nekünk van vizünk, ugye? Magyarország a kedvező földrajzi fekvése miatt nem igazán érintett a vízpánikban. De azért ne örüljünk olyan nagyon, ha tényleg az édesvíz lesz az új olaj pár évtizeden belül, és Magyarország víz-nagyhatalommá válik, akkor is irdatlanul meg fogjuk szívni azt, hogy több milliárd ember, teljes gazdaságok, országok, régiók nem olyan szerencsések, mint mi, akik ivóvízzel húzzuk le a vécét. (ezeket a sorokat a HVG-ből ollóztam)

 

Film Indiáról

Stern Gabriella Gyökerek című India-filmje – és a hozzá kapcsolódó öt kisebb etűd –Csodálatos alkotás. Ettől a munkától tökéletesen idegenek azok a közhelyek, amelyekkel a televíziók úti filmjei emberemlékezet óta táplálnak bennünket.