[bg]http://oko-falu.hu/wp-content/uploads/2014/02/IMG_38151.jpg[/bg]

Egy vasárnapi vendég (Tóth Győző) gondolatai

2015.12.01.ÉLET A FÁK KÖZÖTT

Visnyeszéplaki barátaim meghívtak egy évzáró találkozóra. Már pedig ahova szívesen hívnak, oda én szívesen megyek. Annál is inkább, mert vagy 40 éve jártam utoljára ebben a csodálatos környezetű faluban. Mielőtt írásomba belekezdenék, bevallom, a látottaktól kisebb sokkot kaptam, szükségem volt néhány napra, míg össze tudtam rendezni gondolataimat.
A történet a megérkezéssel kezdődne, ami a mai GPS, internetes térképek világában azt gondolhatnánk nem probléma. Ám mindezen segítők Visnyeszéplak esetében hatástalanok. Vagy félórás erdei autózás, néhány eltévedés után, miközben nem láttam mást, csak jobbra, balra, előttem, mögöttem erdőrengeteget, célba értem. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiszálltam az autóból. Tarka szoknyás menyecskék. Magyar nőket ilyen öltözetben leginkább akkor szoktam látni, amikor Erdélyből jött árusok járják a városok utcáit. Bőrkabátot, takarókat és egyebeket kínálva. Vagy említhetném a városi trendnek megfelelően már eleve rongyosra gyártott farmerben járó, köldöküket fedetlenül hagyó plázacica tiniket. No, ilyen jelenséggel itt nem találkoztam. Talán nem jó helyen járok? Töprengtem, de köszönésemre magyarul köszöntek vissza. Ami némi bizakodásra adott okot.
A második meglepetésem a faluház látványa volt. Ilyen szegényesen kinéző faluházat eddig még nem volt szerencsém látni. Ez olyan, mint egy régi időkből itt felejtett parasztház. Ennek ellenére működik. Sőt ugyan ezen épület szolgálja ki az iskola alsó osztályát is. Ami szintén működik. Olyannyira, hogy míg a környező kisfalvak iskoláit rendre bezárták, addig itt felső tagozatos tanításra van szükség. Igaz ehhez már kicsi a faluház-iskola, de sebaj, a falu lakóházaiban is lehet tanítani és tanulni. Szóval ez is működik. Íme, a faluház:

Nézem ezt a szegényes faluházat és Dobó István mondata jutott eszembe: A falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében. Ez az, ami átsugárzik a falakon és mély nyomot hagyott az emlékezetemben. A nagy titkot is itt kell keresni. Néhány tucat ember megkapaszkodott a somogyi rögökben és nem hagyják, hogy a szél elfújja őket.

A program, amire meginvitáltak barátaim:

10 h-kor igeliturgia
Délelőtt szabadtéri főzés (jó idő esetén)
11 h-tól Vetített képes előadás a faluházban.
13 h-kor közös ebéd
Egész délután fajta bemutató és kiállítás a tanfolyamok munkáiból, kötetlen beszélgetés.
15h-kor Kísérleti régészeti előadás és beszélgetés Tóth Árpáddal. „Időutazás: milyen lenne Visnyeszéplak a középkorban és mi az, amit ebből elméletileg akár ma is meg lehet valósítani.“
18 h-kor vacsora
Este filmvetítés: Dárdai István: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! –

——————————————————————————
Azóta is próbálom a látottakat beilleszteni valahová, de nem találok hozzá skatulyát. Mert annyira egyedi és szokatlan. Ismerek egy hasonló közösséget a Krinásokat, Somogyvámoson Ahol azt tapasztaltam, hogy identitásukat vesztett fiatalok működtetnek egy jól profitáló indiai Disneylandet. Visnyeszéplakon viszont egészen másról van szó. Messziről látszik, hogy magyarnak lenni nem olyan jó üzlet. Viszont kötelesség.
Ha igaz Papp Lajos szívsebész professzor elmélete, mely szerint minden embert az Úr egy meghatározott feladattal küld a világra, akkor, Visnyeszéplakon ezt a feladatot megtalálták.

 

Az önfenntartó falu

Bernáth Alex fotóművész felvételei

A Zselicség szélén, a somogyi dombvidék keleti részén fekvő Visnyeszéplakon negyven évvel ezelőtt több mint ötszáz ember lakott. A 90-es évek elejére már csak harmincan maradtak hírmondónak a környék elszegényedése miatt. Ekkor azonban megváltozott a helyzet. Olyan emberek találtak rá erre a csen¬des helyre, akik egy emberközpontú, hagyományokra épülő életmódra vágytak. Az önfenntartó falu és általában a falu legfontosabb jellemzőjének a helyi közösség összetartó erejét tartják. A látszat ellenére nem távolodtak el a mai világtól, egyszerűen megpróbálnak néhány dolgot másképpen csinálni, mint a többség és hiszik, hogy ez a többség javára is válik majd.


Kora tavaszi virágzás 

Elsősorban katolikus családok élnek Visnyeszéplakon, akik a közös lelki életet fontos összetartó erőnek tartják. A vallási ünnepeket és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat, mint a karácsony előtti betlehemezés vagy a farsangi mulatságok megtartják, megőrzik. Minden évben Szent Mihály napján búcsút tartanak. Mivel a faluban nincs templom, egy kápolnát szeretnének építeni. A hozzá tartozó harangláb már elkészült. Az éppen ügyeletes harangozó mindennap megkondítja a faluban őrzött 150 éves harangot. (A haranglábat újjáépítették a Faluház mellé, a kép egy korábbi állapotot mutat.)


A Visnyeszéplakkal összeérő Pacsérvisnyén, Ökördi Zsuzsa házának épülő terasza


                            Vályogtéglából épülő ház Visnyeszéplakon                            


Csendélet a tornácon a Sápi családnál

Az ide költözött családok elsősorban a régi házakat újították fel hagyományos technikák felhasználásával, természetes anyagokból. Van, akinek döngölt fala van, van aki paticsfalat csinált, és van, aki vályogtéglából építkezett. A falu lakói egymásnak segítve maguk építkeznek, a falakhoz legtöbbször használt vályogtéglákat is saját kezűleg állítják elő.


A gyógynövénygyűjtő és termesztő Andrócki Vera

A falu lakói egy pénz nélküli világot próbálnak megteremteni. Önfenntartásra törekednek, de ez a mai világban maradéktalanul nem valósítható meg. A családok megtermelnek maguknak szinte mindent, amire szükségük van. Mindenkinek van saját zöldségeskertje. A gabonát közösen termelik meg, a faluban megőrlik, majd ki-ki megsüti magának a kenyeret. Mivel vannak olyan dolgok is, amiket nem tudnak előállítani a faluban, valamennyi pénzre is szükségük van. A megtermelt felesleget elcserélik, a falun belül vagy eladják a környéken. Visnyeszéplakról nem jár el senki „valódi” munkahelyre dolgozni, bár néhány fizetett állás van a faluban is, mint a falugondnok vagy a tanítónő.
Az itt lakók úgy élnek, hogy igyekeznek a helyi adottságokat kihasználni. Visnyeszéplak igazi gyümölcsparadicsom: március elejétől december végéig folyamatosan érik valami finomság (cseresznyétől a naspolyáig), sőt, ha a csipkebogyót, a kökényt is beleszámítjuk, akkor egészen februárig. Jó lehetőségek vannak a gyógynövénytermesztésre és gyűjtésre is. Többen foglalkoznak állattartással és az ehhez kapcsolódó tevékenységekkel, például sajtkészítéssel. A méhészkedés is nagyon népszerű elfoglaltság, hiszen a Zselic közismert méhészparadicsom. Sokféle kézműves tevékenység is folyik a faluban, főként saját használatra (szövés, gyertyamártás, kosárkötés stb.), de eladásra vagy cserére is. Található a faluban asztalos, népi ruhakészítő, fafaragó, kovács.


Ökördi Zsuzsa biokecskesajt termékei


Máté László gazda asztalosműhelyében


Fakaptáras, sokcsaládos méhészet


Gyógynövények szárítása Andrócki Veránál


Gyógynövény – menta, Vera kertjében
A szomszédos falu, a magyarlukafai búcsú faedényei
Magyarlukafai árusok


Koca malacaival Visnyeszéplakon


Beérett az ökoalma


Selmeczi Bori gyermekével a lukafai vásárban

A 90-es évek óta a falu lakossága megháromszorozódott, elsősorban Budapestről költöztek ide fiatal családok. A hagyományokat követő életformának megfelelően a nagycsaládos létformát választották, így ma örvendetesen sok gyerek van a faluban. Követendőnek a hagyományos falusi értékrendet tartják, ennek a világnak a szellemiségét próbálják átalakítani ma is élhető életmódra.
Itt az emberek sokkal szorosabban élnek együtt, mint a városokban, az élet egészen más próbatételek elé állítja őket. Csak egy jól működő közösség tud életképesen megmaradni ilyen feltételek között. Ezért ide olyan családoknak érdemes költözni, akik ténylegesen elkötelezték magukat emellett az életforma mellett. Egy település, egy „önfenntartó falu” létét leginkább az ott élő emberek közösségének erőssége határozza meg. Ha nem „lehelünk lelket” egy faluba, az nemigen fog normálisan működni. Visnyeszéplakon azt mondják, hogy valódi összetartó erő csak a közös hit és az igaz szeretet lehet.


Iluska – a Sápi család gyermeke


Falubéli lánykák a telefonfülke előtt


Szabadtéri tűzhely és kemence Pacsérvisnyén

Energiaszükségletüket részben fedezik megújuló energiákból, de az áramot még hálózatról kapják. Napenergiát használnak vízmelegítésre és például gyümölcsök aszalására. A vastag falú, jól szigetelő vályogházak fűtése gazdaságosan megoldható fatüzeléses kemencével, cserépkályhával. Az ökológiai elvek szerinti víztakarékosság és a szelektív hulladékgyűjtés következtében szinte alig termelődik valódi szemét a településen. A településszerkezet sajátosságai miatt, azaz a szórt épületek miatt a csatornázás vagy közös szennyvíztisztítás nem lehetséges. A keletkező szennyvíz alig tartalmaz kemikáliákat, mivel ügyelnek arra, hogy minél kevesebb vegyszert használjanak a háztartásban. Így a szennyvíztisztítás sok helyen megoldható egymedencés, gyökérzónás tisztítással, ami gyakorlatilag egy kis tó vízinövényekkel, náddal, fűzfákkal.


Famengmunkáló udvar Visnyeszéplakon

© Levegő Munkacsoport, Lélegzet c. folyóiratából átvett cikk (2001)

 

 

Bartoss Réka levele

Emberek, jó hírem van, nem kell mindenkinek ugyanúgy gondolkodnia a természet védelméről, elég, ha elérjük a 10 %-ot, és akkor már jók vagyunk. Nem pont ezt állítja a cikk, de én tiszta lelkes lettem tőle, és lehet, hogy más is örülne neki.

 Kisebbség – többség: hol a fordulópont a vélemények elterjedésében?

Rensselaer Polytechnic Institute kutatói arra az eredményre jutottak, hogy ha a társadalom csupán 10%-a megrendíthetetlenül hisz valamiben , azt a meggyőződést a társadalom többsége is átveszi.

A kutatók, akik a Social Cognitive Networks Academic Research Center (SCNARC) at Rensselaer tagjai, arra a kérdésre keresték a választ, hogy mi az a fordulópont, ahol egy kisebbség által elfogadott igazság a többség által is elfogadottá válik. Ez a felfedezés jelentős a szociális interakciók, az újítások elterjedésének és a politikai meggyőződések változásának tekintetében is.

“Amíg az elkötelezett hívek száma 10 % alatt van, nincs látható fejlődés a véleményük elterjedésében. Ahhoz, hogy egy ilyen méretű csoport véleménye többségre jusson, szó szerint annyi időre lenne szükség, mint amilyen idős a világegyetem” – fejtette ki

Boleslaw Szymanski, a SCNARC igazgatója. – “Viszont ahogy a számuk eléri a 10%-ot, a véleményük úgy terjed tovább, mint a tűz”. Úgy tűnik, a közelmúlt eseményei Tunéziában és Egyiptomban is egy hasonló folyamat példái – fűzte hozzá Szymanski. “Ezekben az országokban a a diktátorokokat, akik évtizedeken át hatalmon voltak, hirtelen, szinte pár hét alatt eltávolították.”

Az eredményeket a Physical Review E 2011 július 22-ei online számában tették közzé. A cikk címe “Társadalmi konszenzus az elkötelezett kisebbség hatása által”. Az írás egyik fontos megállapítása az, hogy a hiedelemmel rendelkezők hálózatának típusa nem befolyásolta jelentősen, hogy a többség véleményében bekövetkezett fordulathoz mennyi a szükséges elkötelezett hívők százalékos aránya. Más szóval a kb. 10%-os arány függetlenül attól érvényes, hogy az adott vélemény hol és hogyan keletkezik, és hogy hogyan terjed el.

A kutatók külöböző társadalmi hálózatok számítógépes modelljeit fejlesztették ki. Az első hálózatban minden egyes ember össze volt kötve az összes többi emberrel. A másodikban bizonyos emberek sok másikkal álltak kapcsolatban, ami által a véleményük központi, vezető pozíciót nyert. Az utolsó modellben minden embernek meghatározott számú kapcsolata volt.

A kezdeti helyzetben mindegyik hálózatban mindenki hagyományos véleménnyel rendelkezett, és mindenki nyitott volt más hiedelmekre is. Ezen a

ponton a kutatók “elhivatott embereket” vezettek be, akik megrendíthetetlenül hittek valamiben, és nem változtattak a véleményükön. Amikor az igaz hívők elkezdték a többieket megtéríteni, a véleményük először fokozatosan, majd hirtelen kezdett el terjedni. “Általában az emberek nem szeretnek népszerűtlen véleményt osztani, és mindig arra törekszenek, hogy konszenzusra jussanak a környezetükkel. Ezt a dinamikát állítottuk fel minden modellünkben” – mondta el Sameet   Sreenivasan a SCNARC kutatója és a cikk egyik írója – “Annak érdekében, hogy ezt megvalósítsuk, a modellekben minden egyes egyén “beszélgetett” mással a meggyőződéséről. Ha a hallgató és a beszélő véleménye megegyezett, az megerősítette a beszélő hiedelmét. Ha a vélemények különböztek, a hallgató megfontolta azt, és továbblépett egy következő személyhez. Ha az a személy szintén osztotta ezt az új véleményt, akkor a hallgató is elfogadta”.

“Amikor a változás hírnökei elkezdenek egyre több embert meggyőzni, a helyzet kezd megváltozni.” – mondta Sreenivasan – “Az emberek elkezdik megkérdőjelezni a véleményüket, aztán teljesen átveszik a másik véleményt, sőt tovább is terjesztik.

Ha az igazi elkötelezettek csak a saját környezetüket befolyásolták volna, az semmit nem változtatott volna a nagyobb rendszerben, amint azt láttuk a 10-nél kevesebb százalékos arányoknál”.

A kutatás nagy jelentőséggel bír abban, hogy megértsük, hogyan terjednek el a vélemények. “Egyértelműen vannak olyan helyzetek, amelyekben segít, ha tudjuk, hogyan lehet valamilyen meggyőződést hatékonyan elterjeszteni, vagy hogyan lehet egy terjedő véleményt elnyomni.” – mondta Korniss György a fizika professzora, és a cikk társírója – “Például szükség lehet arra, hogy egy város lakóit gyorsan vegyünk rá a helyváltoztatásra egy hurrikán közeledtekor, vagy hogy új információkat terjesszünk el egy vidéki településen egy járvány megelőzésével kapcsolatban.”

A kutatók most partnereket keresnek a társadalomtudományok és más területek képviselői között, hogy összehasonlíthassák a számítási eredményeiket a történelmi példákkal. Azt is tanulmányozzák, hogy hogyan változik a százalékos arány a polarizált társadalmi modellekben. Ilyenkor ahelyett, hogy egyetlen hagyományos nézet lenne, a társadalom két különböző véleményt vall magáénak. Erre jó példát szolgáltatnak a demokraták és a republikánusok az USA-ban.

Ez a kezdeményezés egy nagyobb, a kognitív társadalmi hálózatokkal foglalkozó kutatás alrésze, amely egymástól távol eső területekről érkező kutatókat fog össze, ide értve a szociológiát, a fizikát, számítástechnikát és mérnöki tudományokat. A központ a hálózati struktúrák alapjait tanulmányozza, és azt, hogy ezek hogyan változnak meg a technológia hatására. A céljuk, hogy mélyebb megértést érjenek el a hálózatokkal kapcsolatosan, és biztos tudományos alapot teremtsenek az újabban egyre inkább teret hódító hálózati tudománynak.

A cikk ajánlását, és a fordítást nagyon szépen köszönjük Bartoss Rékának! (email cím a szerkesztőségben).

Az eredeti cikk itt található: http://www.sciencedaily.com/releases/2011/07/110725190044.htm

 

 

Élj újrahasznosítva! 2. – Napkollektor sörös dobozokból

2011. október 19. szerda, 07:39 | Írta: R. Nagy Csilla
sorosdoboz
Folytassuk az újrahasznosítást sörös dobozokkal! Ezeknek a felhasználását nem csupán a családi házban lakók, hétvégi házzal rendelkezők, hanem a társasházban élők is meg tudják valósítani, hiszen a dobozokból készített napkollektor mindenféle épületen alkalmazható.
Amikor a családom értesült arról, hogy nagyarányú sörös doboz-gyűjtésbe kezdtünk, Apukám szeme először kikerekedett, majd rögtön mosolyra görbült a szája, mert abban a pillanatban átlátta a gyűjtés reá vonatkozó előnyeit. Remek indok ígérkezett a sörivásra, hiszen kell az alapanyag! Ennek ellenére a dobozok többségét nem a családom gyűjtötte, hanem a falubéli tó körüli horgásztanyák, a bolt melletti árokpart, illetve a közeli egyetem gólyatáborozói termelték ipari mennyiségben.
A mi házi készítésű napkollektorunk a fűtőtest nélküli folyosónkat melegíti.
A csövekké egyesített, sziloplaszttal összeragasztott, majd feketére festett dobozokban a levegő a napsugarak hatására felmelegszik, s egy ventilátor segítségével a lakótérbe jut.
napkollektor
Egyszerűen működik: alul egy konyhai páraelszívóból származó ventilátor beszívja a hideg levegőt, egyben felül befújja a felmelegedettet. Naposabb téli napokon akár óránként 2-300 köbméter 60-70 Celsius fokos levegőt is megmozgat, hosszú időn keresztül, de természetesen csak addig, amíg süt a nap. Felhős napokon sajnos nincs hőtermelés.
A sörös dobozokból készült csövek egy hőszigetelt, polikarbonát lappal fedett dobozban kaptak helyet, hogy a nehezen megmelegedett levegő ne hűlhessen ki.
A napkollektor – amit a szakemberek légkollektornak neveznek – megkülönböztetendő a meleg vizet készítő kollektoroktól.
További erénye, hogy gyakorlatilag hulladékokból állítottuk össze. A doboz megmaradt OSB csíkokból, a hátlap a kuka mellől elhozott farostlemezből, a hőszigetelés régóta hányódó kőzetgyapotból, az esőálló burkolat maradék alumínium lemezekből készült. Egyrészt így sokkal olcsóbb volt a kivitelezése, másrészt a kukába kerülő anyagok nem a szeméthegyeket növelték. Pénzbe csak a fedésre szolgáló polikarbonát tábla került.
A kollektor legmegfelelőbb helye egy napsütötte, déli vagy délihez közeli tájolású falon van, ahol a téli, alacsonyan érkező napsugarak is telibe találhatják a fekete sörös dobozokat.
Aki e rövid ismertető után kedvet kapott az építéshez, terveket, számításokat, további ötleteket az alábbi linkek mögött találhat:
Ezt a linket megnyitva, az esővízgyűjtésről olvashat, aki tud angolul: http://www.omashram.com/projects/rainwater-harvesting-talab