[bg]http://oko-falu.hu/wp-content/uploads/2014/02/IMG_38051.jpg[/bg]

[bg]http://oko-falu.hu/wp-content/uploads/2013/11/DSCF2209.jpg[/bg]

 

Öko-falu életkép a régi szép időkből, vagy valakinek ez a mindennapi valóság?

Életed forgatókönyvét Te magad írod, csak nehogy elveszítsd a tollad!

Részlet a “Réka útja” blogból

 

Kezdődik a vidéki élet, jó reggelt, csicseregnek a madarak. Éjszaka sokat ugattak a kutyák, az egyik ló dézsmálgatta a komposztáló tartalmát. A nyitott ablaknál szinte testközelből hallottam a horkantásait. Igen, a tegnapi alma- és krumplihéjnak nyoma sincs.
A budin trónolva a legszebb nézni a napfelkeltét. Milyen jó kis kuckó ez a nádfonatos pottyantós!
Megmerítem a kannát a hordóban. Elég mélyre kell hajolni, rég nem esett már csapadék. A hűs esővíz a legjobb frissítő ilyen korán. Mosdás lavórban, a tornácon, fogcsiszatolás a bokrok tövében.

 

Néhány mély lélegzet, kezdjük a testmozgást. A távolból egy traktor hangja szűrődik el hozzánk, majd újra csend. Csak az akác-levelek peregnek a fákról. Honnan tudják ebben a szép őszben, hogy itt az idejük? Már csak egy-két hét, és a zöldből sárgává változik a világ. Márton-napra talán teljesen lecsupaszodik a természet.
A világ megfordult – fejen állva nézem, ahogyan párom a mestergerendán húzódzkodik. Aztán versenyt fut a lovakkal a tanyán, miközben kisbabám a meleg anyatejet kortyolgatja. Itt gubbasztunk a birkaszőrrel kibélelt nádfotelben. El is fújom a mécsest, most már teljesen kivilágosodott:

 

– Jó reggelt, a nap bizony már felkelt! Ébredjetek gyerekek, szeretünk mi titeket!
Csak lassan indul a mocorgás a tetőtérben. Aztán sorra jelennek meg a meztelen lábak, popsik a magasban, és másznak le az életfán. Ilus a fűre fut ki pisilni. Kende loboncos hajjal lóg lefelé a deszkákon.
Virág már a haját fonja. A lánykák mintha egy néptáncos ünnepségre készülnének pörgős szoknyáikban – pedig ez itt a mindennapos viselet.

 

Bálinték családja érkezik, kezükben ütőfákkal, az enyémek is hozzák kardjaikat – István megkezdi az edzést. Vágásokat gyakorolnak a vitézek, csöppségtől felnőttig. De a nagy kedvenc mégiscsak a párbaj és a csata. Erre azért késve Márton is megérkezik, csikóháton.
Ezalatt kötényt kötök, elmosogatok, két lavórban. Jéghideg az öblítővíz! Az edények fölött nézem, hogyan csapnak össze a kertben, harci kiáltásokkal.
Kende elbiciklizik a tejért, ami tehénből jön és nem zacskóból, kedvesem pedig kosárba frissen szedi az almát. Jól esik hozzá a házi-kenyér. De nehéz vágni! Nincs benne sem élesztő, sem kovász, viszont párom egy órán át dagasztja a tésztáját. Szombaton sütöttük a kemencében, a héja már megkeményedett, de az íze fenséges. Van benne árpa, köles, magvak, fűszernek szárított zöldségek…

 

A nagyon-nagycsalád körbeüli az asztalt. Kézfogás, tekintetek egymásra szegezve:
– Ég a gyertya ég, el ne aludjék, a szeretet a szívünkből ki ne aludjék!
A gyerekek kékfestő konyharuhákba csomagolják a tízórait. Tarisznyák a vállra, aztán ölelések Apának, húgocskáknak, és irány az Élet Iskolája. Virág és Kende kerékpáron száguld el Anettékhoz, mi Csillaggal kézen fogva sétálunk. Ma én leszek az egyik segítő.
Útközben Éva néni lúdjai sziszegnek ránk – én biztos nem álltam volna ki a bátorság-próbát Pünkösdkor, amikor a király-jelölteknek ebbe az liba-ólba kellett bemerészkedniük. Dorka és Anna a jurta mellett költik el reggelijüket. Kicsi és pici öccseik ebben a kerek nemezsátorban jöttek világra, háborítatlanul.
Néhány szem szőlőt elcsenünk Rozikáéktól.

 

A csemetékkel körtánccal indul a foglalkozás. Együtt csücsül a földön a tizenkettő gyermek. Ki koppintja el a gyertyát? „Ha Szent Mihálykor még itt van a fecske, karácsonyig vígan legelhet a kecske”! Leírjuk a népi időjóslásokat, és rajzolunk is hozzájuk. A számoláshoz a négy manó segít nekünk. Velük mindent meg tudunk számolni, makkokat, diókat, szőlőszemeket… A legjobb akkor is a kidobós a kertben, ahol kecskék mekegnek és csibék csipognak.
Délelőtt kedvesem Kincsőt a szekérbe rakja, és együtt mennek gyümölcsöt szedni. Ebben a földi paradicsomban a fák roskadoznak a gyümölcsöktől. Alma, körte, szőlő, szilva, füge… Felfűzve aszalódnak a tornácon, gyűlik a szárított csemege a vászonzsákokba.
Forog a kút kereke, ivóvíz kerül a kannákba. Kincső a tócsában tapicskol mezítláb. Közben megjött a mozgóposta! Nagymamitól érkezett ma levél.

 

Iluska a pajtásával, Lillával töltötte a napot. A déli harangszóra el is készült a homok-pogácsa. Az igazi ebédnek viszont mi még csak most látunk neki.
Míg én előkészítem a zöldségeket, a gyerekek hozzák a fát. A két középső lány a rőzsét gyűjti a talicskába, Kende kezében bozótvágó, hatalmas ágakat húz hátra a pincéhez. István fejszével hasogatja a hasábokat, Virág pedig kosárban hozza be a kályhához. Sercen a gyufa, lobban a láng, melegszik a csikótűzhely.
            Az asztalra, a leves mellé őszirózsa-csokor kerül.

 

Kisbabámnak már majd leragad a szeme – jelzem, nekem is. Kiadom a parancsot: Csendes pihenő! Kincső belealszik a szopizásba, én is el-elszundítok.
            Virág beszuszakolja magát a tetőtéri kuckójába, és egy újabb pöttyös könyvet olvas rongyosra, századszorra. Csillag és Ilus is felmászik a köteleken, a babaszobában főzőcskéznek, vasalnak. Odafönt minden kicsinyített mása a lenti világnak.
Kende pörgősebb, ő közben elmegy Zoliékhoz, segít nekik behordani a szénát. A lovas-kocsit Domán hajtja, de a boglya megrakásából a kisebb fiúk is kiveszik a részüket.

 

Arra ébredek, hogy megérkeznek Virág barátnői. A nagylányokkal elfoglaljuk a pünkösdi király várát. Persze eszünk ágában sincs harcolni, fegyverek sincsenek nálunk, csupán ecsetek és festékek. A színek világával kísérletezgetünk ma együtt. Ezen a rajzos foglalkozáson a szivárványról mondok mesét.
Párom ezalatt kiül a fűbe, és a lánykáknak fűzfából sípot farag. A cica az egyikük ölébe bújik, a kutyák meg ott heverésznek az áldott napsütésben. Nem sokáig, mert a lejtőn feltűnnek a lovak.
– Táltos, hajtás! – Apa karikás ostorral cserdít a levegőbe, hogy a lovak a fű mellett a virágainkat már ne legeljék le.
            Kerékpáron érkeznek a hírnökök: számháború készülődik az erdőnél. Félre papírt, bicskát, sípot, futás a haranglábhoz! A fák mögött, bokrok között bujkálnak a gyerekek, hangosan kiabálják be egymás számait.
            Hazatérés kifulladva, esti harangszókor.

 

Kende nagyon lelkes, mindenáron ő akar lenni az esti szakács. El szeretné készíteni vacsorára azt a kenyérlángost, amit Krisnavölgyben tanult. Ő gyúrja és nyújtja és süti. Ropog a fogunk alatt a puri! Kedvesem leforráz egy kis szárított gyógynövényt, hogy kortyolhassuk hozzá a mézes teát.
Mulatság előtt jól le kell csutakolni mindenkit. Kád híján a lavórban. Apa szappanoz, Anya szárazra dörzsöl a törülközővel. Ha az ember nagy levegőt vesz, és összeszorítja a fogát, hideg vízben is túl lehet élni. Prüszkölnek az apróságok! Ez már csak akkor lesz az igazi, amikor családi birtokunkon a jeges patakban mártózhatunk meg.

 

Estére táncházat szerveznek a fiatalok a faluháznál. Lacika hegedül, Margit hozza a brácsáját, Marci pedig beáll a nagybőgő mögé. Mezőségi, széki, kalotaszegi táncokat járnak. Pörögnek-forognak a párok, kopognak a cipők, dobbannak a csizmák.
– Akinek most kedve nincs, annak egy csepp esze sincs!
A jókedv megvan, a lányok a szünetben körbekínálják az otthon készült süteményeket. Virág vaníliás kiflijét pillanatok alatt elkapkodják.
A legényesben a fiúk, férfiak mutathatják meg tudásukat. Végre, Peti és Álmos táncleckéi megtették a hatásukat (nemcsak a vonó áll jól a kezükben, de a figurákat is ügyesen járják), fiam előmerészkedik a megfigyelő-állásból, és ő is buzgón csapkodja a gatya-szárát. Csillagot még a kinti fogócska jobban leköti, de mire ő is olyan nagylány lesz, mint a nővére, észrevétlen tanulja meg a néptáncokat.

 

Öreg este van, a hazatérőknek csupán a dagadó hold mutat utat. Mire az „éjjeli őrjárat” megérkezik, a kislányok az álomvilágban járnak, már csak a gyertya világít a szentélyen. A többiek elfoglalják az éjjeli „csillagnéző helyet” (az árnyékszékről van szó) – milyen jó lesz majd, amikor a téli estéken a havas tájat szemléljük majd innen!
A házban az ablakok kitárva, ugrás a dunyhába.
– Jó éjt gyerekek, búcsúzik az Anya/Apa mára. Bújjatok ti is be hamar a jó puha ágyba.
Pillanatokon belül szuszog mindenki. Mielőtt álomba merülnék, azt még hallom, hogy az erdőből kísértetiesen huhog egy macskabagoly.

 

 

2011. Mindszent hava