[bg]http://oko-falu.hu/wp-content/uploads/2014/02/IMG_3726.jpg[/bg]

Agostyán, Belecska, Bokorliget, Drávafok, Galgahévíz, Gömörszőlős, Gyűrűfű, Máriahalom, Nagypáli, Somogyvámos, Visnyeszéplak, Zselicszéplak

 

 Findhorn ecowillage

Ez a “fogalom” bejárta a világot, mi pedig a lányommal bejártuk Findhorn, skót falu melletti, pár hektáros területen létrejött kis települést, ahol a 60-as években még semmi nem volt, csak néhány fiatal, akik két kis kör alakú házacskát építettek, deszkából és bádogból.

Mit is kezdhetne az Egyesült Királyságban két Visnyeszéplaki, aki kerülni szeretne aszfaltot, betont, forgatagot, zajt. Vagy nagyon nevetséges az a turista, aki turistamentes övezetet keres? Egy nap “London” után megszületett az elhatározás, keresünk egy ökofalut. Két napot utaztunk, hogy ott állhassunk egy olyan falu kapujában, amit létrehozói a 80-as évek elején először neveztek ökofalunak, angolul ecovillage-nek. Jelenleg Findhorn community (közösség) néven jegyzi magát.

A részletes, lépésről lépésre történő úti beszámolót mellőzném. Aki ellátogatna oda, tegye meg, szívesen fogadják. Mi csak jó és barátságos emberekkel találkoztunk. Azok, akiket elsőre megszólítottunk, és akikkel későbbiekben találkoztunk, minden várakozáson és emberi számításon túl segítettek bennünket, ismeretleneket, kik csak úgy jöttünk, tátani a szánkat. És valóban, volt min csodálkozni. Ténylegesen van bejárat, mögötte parkoló, körülötte házak, amik az érdeklődők igényeit próbálják kielégíteni. Márpedig egy messziről jött embernek vannak igényei, először is hol a WC, mit lehet enni és inni, hol lehet aludni, stb. A vendégek kiszolgálására, és szórakoztatására, kíváncsiságuk kielégítésére, a falun belül is számtalan kisebb nagyobb épület, és kézművesház áll. Ezeket az ott lakók tartják fenn, és mindenki saját tudásának és képességének megfelelő tevékenységet folytat, de a városban dolgozók száma is nagy. Mindenki nem ismer mindenkit. Fél év próbaidő után válhat valaki a közösség tagjává. Ötszázan élnek itt. A többség általában 3-4 évet, majd átadja helyét a soron következőnek, aki szintén csendre, nyugalomra, és biztonságra vágyik, egy olyannak, aki szintén meg akarja váltani a világot. A zsebkendőnyi telkek ára a rózsadombi árakkal vetekszik. A bátrabbak és elszántabbak ezeken újabb ökoház építésébe kezdenek, hogy megvalósítsák álmukat. Minden házhoz kis kert tartozik, rengeteg növénnyel, kővel és fával. A házak mind egyediek, és a bennük lakók keze munkáját hordozzák, a sorházakat kivéve körül járhatók. Remélem, tudtam érzékeltetni, hogy pár hektáros erdőről van szó, ahol annyi fát vágnak ki, amennyi a házak építéséhez feltétlen szükséges. Keskeny, kanyargós, és szerteágazó utakon, közösségi épületek és lakóházak váltják egymást. Mindenhol tisztaság, csend és nyugalom. A helyiek és a látogatók, gyalogosok, és biciklisek, lassan közlekedő autók, jól megférnek egymás mellett. Szállást több házban kínálnak. Van konténeres park is, ahol a csoportok alhatnak, a környező településeken is virágzik a fizető vendéglátás. Csúcsforgalom idején, (szinte az egész évre jellemző), a szomszéd városban lévő szállodából, buszok közlekednek célirányosan.

Emberek élik mindennapjaikat, a házuk előtti kertet rendezgetik, kiülnek újságot olvasni, madarakat hallgatni, és zokszó nélkül tűrik, hogy e tevékenységük közben fotózzák, vagy filmezzék őket, mert büszkék rá, hogy ők az első fecskék, akik már tudnak a természettel harmóniában élni, és nincsenek elvonási tüneteik, ha kilépnek a város zajából.

A közösségben lakó 17 gyerek többsége a helyi Waldorf iskolába jár, a környékről érkezőkkel együtt összesen harmincan. Mert nem mindenki lakik itt, aki a közösség tagjának tekinti magát. Lehet valaki „öko” akkor is, ha a szomszéd faluban él. Közéjük tartozik Jonathan Dawson is, aki a világ több hasonló településével tartja a kapcsolatot (hazánkban Galgafarmon járt). Rajta kívül még számtalan tisztség alakult ki. Öt éve nincs kinevezett vezető. Két farmon termelik az élelmet, mindegyik egy- egy állandó szakértő (munkás) vezetésével. A vendégek ellátására, tájékoztatására, a programok szervezésére és lebonyolítására, a különböző közösségi házak üzemeltetésére, és karbantartására állandó emberek vannak, de sok az olyan feladat, amit felváltva látnak el, vagy önkéntesek végeznek.

Minden szép és jó elmondható erről a helyről.

Egy kérdés azonban örökké nyitott marad számomra: hogyan tud minden különösebb irányítás nélkül, ötszáz lakos és naponta száznál is több látogató, ilyen kicsi helyen, ennyire harmonikusan együtt élni?

 

Nagypáli

Egy magyar falu, melynek csodájára járnak a világ minden tájáról. Méltán lehetünk büszke erre a falucskára, hihetetlen munkával nagyszerű körülményeket hoztak létre, sokaknak példaértékű lehet. Olvassátok el a történetüket.

http://www.tajepiteszek.hu/egy-magyar-falu-amelynek-a-vilag-minden-tajarol-csodajara-jarnak

 

Belecska

Tolna megye legszegényebb vidékén egy háromszáz lelkes községben hét éve senki sem kapott rendszeres segélyt, mégsem zúgolódnak. A Heti Válasz megnézte, hogyan lehetséges ez. Egy szociális falugazdaság története.

http://www.termelotol.hu/hirek/egy-falu-ahol-senkit-sem-kell-segelyezni-egy-gazdalkodo-kozosseg

Besence open

Egy Baranya megyei zsákfalu csoda története! Aki szeretné látni a magyar valóságot:

https://www.youtube.com/watch?v=oT9ZGAU1ico

„Tudunk-e falusi módjára élni falvainkban?”

Ezen a címen hirdettek beszélgetős estet. Részlet a meghívóból:

„Meghívott előadóink és beszélgető partnereink: dr. Hoppál Péter, kultúráért felelős államtitkár, és Prof. Andrásfalvy Bertalan. A két előadás után beszéljünk a falusi élet, a paraszti kultúra jelenlegi helyzetéről, a helyi emberek és a kormány felelősségéről, szándékairól, feladatairól.”

Az egyik előadásból megtudtuk, hogy milyen szép élet volt annak idején az Ormánságban, virágzó gazdaság, virágzó kultúra, boldog elégedett nép. A másik előadásból megtudtuk, hogy ma az elszegényedett, nincstelen ormánságiak egésznap a távkapcsolót szorongatva fekszenek vetetlen ágyaikban. Ezt a tarthatatlan állapotot hivatott felszámolni a közmunkaprogram, és ezen belül a kulturális közfoglalkoztatási program. Legalább mozduljon ki otthonról a szerencsétlen, hogy a gyerekei ne azt lássák, hogy egésznap fekszik az apja, anyja. Egy polgármester felszólalásából megtudtuk, hogy amíg az ő faluját körülvevő 800 hektár 5 ember tulajdonában van, addig nincs értelme kultúráról beszélgetni. A falu megmentéséért 200 hektárt követel. Itt persze elszabadult volna az indulat, ha a szervezők nem lépnek fel határozottan, mondván, nem ezért jöttünk ide, hanem azért, hogy megvitassuk, tudunk-e falusi módjára élni falvainkban. Ekkor felállt egy nagygazda „nem kell ezt olyan indulatosan, adunk mink, ha szépen kérik…, persze nem sokat, de van itt nekünk néhány semmire se jó, mihaszna földünk, nem épp a falu közelében, de azt átadjuk a közmunkásoknak. Mindez csak úgy feltételes módban. Aztán még mások is próbálták menteni a kínos helyzetet, elhangzott néhány ötlet, mivel lehetne még kábítani a népet, mielőtt végleg fellázadna, vagy porba hullana a szerencsétlen. A pontot az ire Andrásfalvy Bertalan tette fel a következő megállapításával: „Ha az autópályák építésére több ezer hektár földet kisajátíthat az állam, akkor a nép életben maradásához is megteheti.” A végén aztán eszem iszom, barátságos kézfogás, mindenki mehet Isten hírével! Aki nem hiszi, járjon utána, a hanganyag bárki számára elérhető.